"Álláshirdetésre mentem el jelentkezni. A Munkaügyi Hivatal kiközvetítésével. A főnököm egy kb. 25-30 éves srác lett volna, simléderes sapkával, farmernadrágban, rágógumizva, lezseren fogadott engem szétnyúlva egy kanapén, és mobiltelefonálva. Rám sem hederített, amikor beléptem, csak annyit mondott, az állás már be van töltve, kérte aláírásra a papírt. Hát, ahogy elnéztem, ha fel is akart volna venni, bajban lettem volna, mert képtelen lettem volna erre a srácra úgy felnézni, mint egy főnökre. Még a gondolat is idegesítő volt, hogy együtt kelljen dolgoznom egy ilyen lezser gyerekkel, és ő legyen a főnököm. Vagyis, csak azért, mert valakinek valahogy sikerül céget alapítania – volt rá pénze-, nem biztos, hogy tiszteletre méltó főnököt varázsol belőle. Pedig a munkaügyi hivatal jelezte, ha a felkínált állást nem fogadom el, nem hajlandóak utalni többé a segélyt, mert nem működtem velük össze. Eléggé kiszolgáltatott helyzetben van ilyenkor az ember."
http://blog.cvonline.hu/2011/allas/allaskereses-noi-szemmel/278
Csak annyi a megjegyzésem, hogy ez akkor is igaz lett volna, ha női főnök jelölt az illető.
Társoldalunk: http://noiesely.wordpress.com
